Az én emberem legyen a Dékán!

2013.09.30. 12:33 szegedi.bennfentes

A felsőoktatási reform egyik legfontosabb, és legkevésbé érintett része az egyetemi autonómia kérdésköre. Ebben a láthatatlan kötélhúzásban, a Magyar Rektori Konferencia és személyesen a nagy hatalmú rektorok, illetve a magyar kormány oktatáspolitikusai küzdenek, hogy kik vezessék a felsőoktatási intézményeket. Az egyik oldalon a rektorok ragaszkodnak, hogy továbbra is a választott tisztségviselők legyenek a meghatározóak, amíg a mindenható erőforrás miniszter inkább saját embereit szeretné meghatározó pozícióban látni.

 


De mi van akkor, ha éppen egy rektor teszi kicsiben azt, amit a nyilvánosság előtt ő ellenez a legjobban?

 

Szabó Gábor fizikus professzor az SZTE rektora is megbízhatóan végzi a dolgát, egyrészt kiáll az egyetemi autonómia mellett, másrészt eldönti, kiből mi lehet az egyetemen. Fél év alatt a négy dékánválasztási procedúrából kettőben döntött úgy, hogy figyelmen kívül hagyja az érintett kari tanácsok döntését.

 

Az SZTE mezőgazdasági karán zajlott választással a Népszabadság foglalkozott  (http://nol.hu/belfold/20130610-vitatott_dekanvalasztas ) habár, azóta a cikket eltávolította. A történésekkel nem is foglalkozva, azt azért meg szeretném jegyezni, hogy a szegedi rektor, ugyanaz az ember, aki az első Orbán kormány államtitkára volt, és még Botka László városában sem lehet figyelmen kívül hagyni a régió erős Fideszes emberét Lázár Jánost. Magyarázatok persze mindig vannak.

 Az SZTE Tanárképző Karán szintén választások zajlottak, ahol a Kari Tanács (10-5)-ös döntésével szemben döntött a rektor. Ráadásul tette ezt úgy, hogy már a dékánválasztási folyamat elején kitört a botrány, a dékán által nyíltan támogatott jelölt Marsi István csúfosan leszerepelt.(http://www.delmagyar.hu/szte/galambos_gabor_kilora_vettek_meg_a_kari_tanacs_tagjait/2330244/)

 

A helyzet persze kicsit bonyolultabb. A dékánválasztáson két jelölt, T. Molnár Gizella és a leköszönő dékán által támogatott Marsi István indult. A kari hagyomány szerint összdolgozói ülés nyilvánított először véleményt. Ezen sokak meglepetésére Marsi győzött. A bennfentesek azonban nem nagyon lepődtek meg, hiszen az ehhez hasonló gyűléseken a dolgozóknak jó, ha töredéke vesz részt, a karhoz tartozó gyakorló iskola és hivatal dolgozói pedig szinte teljes létszámban jelen vannak, így a hivatalban lévő vezetéstől közvetlenül függő embereket sokak szerint könnyű befolyásolni.

 

A Kari Tanácson aztán T Molnár győzött döntő fölénnyel, ráadásul a kari tanács ügyrendje alapján Marsit fel sem lehetett volna terjeszteni a szenátus elé szavazásra, mert a szabályok szerint el sem érte a Kari Tanács felének támogatását. A kari szabályozást az egyetem figyelmen kívül hagyta, a szenátusi szavazáson pedig mindkét jelölt megkapta a többség támogatását (Marsi kettővel többet kapott) a rektor pedig azt a Marsi Istvánt támogatta aki a kar vezető testületének csupán harmadának támogatását tudja maga mögött. De kétségtelenül hálás lesz elődjének és rektorának.

 

A leköszönő Galambos Gábor dékán egyébként tipikus figurája a magyar felsőoktatásnak. 1997 óta, azaz 16 éven keresztül vezette a Juhász Gyula tanárképzőt. Hol az intézményi integrációra, hol névváltoztatásra hivatkozva (a tanárképző elnevezést pedagógusképző karra keresztelték át) szerezte meg az elvben maximálisan kétszer hároméves időszakra elnyerhető címet.

 

Kérdés persze, hogy a kinevezett Marsi István dékán, aki az általa vezetett Kari Tanács csupán harmadának a támogatását bírja, mihez tud kezdeni egyáltalán vagy esetleg éppen azért került a helyére, hogy elődjének netán rektorának érdekeit képviselje?

A bejegyzés trackback címe:

https://szegedibennfentes.blog.hu/api/trackback/id/tr845541214

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.